Egy halott portréja

„A férfi továbbra is rendszeresen megjelent, váratlanul keresztezte az útját, amikor minden sötét és kihalt volt körülötte. Alina, ha csak módja nyílt rá, igyekezett, hogy esténként ne menjen ki, néha azonban nem kerülhette el, hogy végigmenjen a kihalt, sötét utcán, és a férfi, mintha kifejezetten rá várt volna, azonnal ott termett. Egyik kezével Alina kezét fogta, a másikkal a lány sűrű, egyenes, gesztenyeszínű, selymes haját simogatta... Alina félt és undorodott, de tűrt. Az, hogy esetleg kiabáljon, segítséget hívjon vagy legalább megpróbáljon kiszabadulni, eszébe sem jutott.”